BTS - Filter (magyar szöveg)

Helyzetjelentés!

Sziasztok!

Eszembe jutott, hogy vannak olyanok, akik nem a facebook csoportból ismerik a történetet, így nem onnan informálódnak, szóval szeretném megosztani, amit durván két napja ott írtam.

(Kérlek nézzétek el, ha össze-vissza írtam dolgokat, de nincs szívem átolvasni, mert akkor biztos nem osztanám meg.)

Töretlen szerelem (V oneshot)

- És… és… és…

- És?

- Jiyeong noona is jönni fog? – kérdezte Jeonggyu izgatottan.

- Igen – mosolyodtam el – Most megyek érte.

- Rendben! Hyung…

- Igen?

- Ügyes leszek!

- Hát persze, hogy az leszel! – mondtam komoly hangon, mire elnevette magát.

Miután elköszöntünk, mosollyal az arcomon csúsztattam a telefonom a zakóm belső zsebébe, majd egy nagy levegővétel közben megigazgattam magamon a ruhadarabokat. Kicsit félve, de benyomtam a kaputelefon harmadik gombját, s vártam.

- Igen? – szólalt meg a síp után Jiyeong édesen csengő hangja, ami még ennyi idő után is kellemes idegességgel töltött el.

- Szia jagi! Én vagyok az, Tae…

BTS - Epiphany (magyar szöveg énekléshez)

Ez az első alkalom, hogy ilyet kipróbáltam.

Remélem, tetszeni fog, és lesz, aki megpróbálja elénekelni.

BTS - 고민보다 Go (magyar szöveg)

BTS - Serendipity (magyar szöveg)

Vallomás (Jimin oneshot)

  Már két napja nem voltam az iskolában az esetet követően. A szobámba zárkózva sírtam naphosszat. Talán csak alvás közben nem folytak a könnyeim, de ha így is lett volna, nem lehetett volna megállapítani, mert szemeim folyton-folyvást vörösek és puffadtak voltak… kivétel nélkül.

Aznap sem volt másképp. Az ablakom alatt gubbasztottam, apró gombóccá kuporodva ölelgettem magamhoz térdeimet, mikor a szokásos kopogás zavart meg.

– Anya, hagyj békén! – kiáltottam ki, ám az azt követő hang meglepett.

– Jiyeong – szűrődött át Jimin halk hangja az ajtó túloldaláról –, anyukád beengedett.

– Remek! – motyogtam az orrom alatt. – Már csak ez hiányzott.

– Bejöhetek? – kérdezte lenyomva a kilincset, de az ajtó nem nyílt, hisz zárva volt.

– Jobban örülnék, ha hazamennél – mondtam halkan a falaphoz sétálva.

– Tessék? Nem hallak. Kérlek, engedj be! – makacskodott a kilincset rángatva.

Storm - 3. rész

El POV:

Hosszú percek… talán negyed órája már, hogy szinte önkívületi állapotban figyeltem a földön fekve a fehérre meszelt plafont. Képtelen voltam felfogni, hogy alig egy hét – de lehet már kettő is… ki számolja? – telt el a maghallgatás óta. A napok felgyorsultak, s hirtelen egyedül, a kicsi lakásom szinte már üresnek mondható szobájában találtam magam.

Talán akkor vesztettem el az idő fonalát, mikor Yoongi a próbaterembe cibált. Ahogy ott álltunk a helyiség közepén, olyan erőtlennek mégis boldognak éreztem magam. Bármennyire is gondolkodtam, arra jutottam, hogy ez volt az első bók, amit a fiútól kaptam. Úgy éreztem, még ha nem is kerülök be a bandába, már csak azért megérte az a sok szenvedés, hogy hallhassam ezeket a szavakat Suga szájából. Nagyobb elismerés volt ez számomra bárki másénál, hisz tudtam, hogy nem szimpatizál velem… mégis engem választott.

Storm - 2. rész

El POV:

Az első fiú már javában a választott dalt énekelte, de hiába próbáltam koncentrálni, képtelen voltam rá… Ahogy a földön ülve átkaroltam térdeimet, egyre csak a folyosón, a két férfi szájából elhangzott szavak ismétlődtek elmémben, mitől a fájdalom töretlenül a fejem hasogatta, akár egy éles szekerce. Valóban számba vettem minden lehetőséget? Tényleg csak ez az egy út áll előttem? Megéri idollá válni ilyen áron? Igazán ezt akarom? Ez lenne az álmom?

A kétely sötét fellege lengte körbe mihaszna lényemet, s bármennyire próbáltam visszafojtani, a könnyek könyörtelenül mardosták szemeim. A fal mellet begubózva, szüntelen az eltökéltség apró szikrái után kutattam szívemben, hogy újra lángra gyújthassam a vágyat, ami eddig a pontig eljuttatott. A vágyat, hogy megmutathassam a zeném a világnak; a vágyat, hogy a színpadon állhassak; a vágyat, hogy maradandót alkossak, ezzel büszke mosolyt csalva a szüleim arcára, kik látták, min mentem keresztül, s most valószínűleg az aggódás vájta mély ráncokkal karöltve tekintenek le rám.

Storm - 1. rész

[Van prológus is. Előbb azt olvasd el kérlek!]

Suga POV:

– Hyung?

– Hagyj! – legyintettem a hang irányába félálomban, arcomat még mélyebbre temetve karomban.

– Hyung, ébredj! – simogatta meg hajamat Jimin, mire hajlandó voltam felemelni fejem. – Hoztam kávét is – ejtette ki száján a varázsszavakat dongsaengem, ahogy az asztalom sarkára helyezte a papírpoharat. Egy nagy ásítás kíséretében nyújtóztattam ki elernyedt végtagjaimat, s már ittam is a forró, kesernyés, s éppen ettől életet adó nedűt.

– Mennyi az idő? – néztem a mellettem állóra, aki már nyúlt is a telefonjáért.

– Pontosan negyed három – mosolyodott el halványan, ellenben velem.

– Éjjel vagy délután? Milyen nap van?– kerekedtek el a szemeim ijedtemben.